2013. január 10., csütörtök

Pedagóguskutatás


Az oktatás fejlesztésének szempontjából fontos kiinduló pontnak tekinthetjük a pedagógusok attitűdjeinek, gondolkodásának megismerését. Erre irányulva az ELTE Neveléstudományi Tanszék szervezésében 1998-ban és 1999-ben kutatócsoport vizsgálta a pedagógusok neveléssel kapcsolatos nézeteit.
A kérdéseket több, nagy csoportba sorolhatjuk, melyek közül párat szeretnénk felsorolni; vizsgálta a kutatás a pedagógusok a neveléssel kapcsolatos nézeteit; a pedagógusok nézetei a gyerekekről, a diákokról, az oktatás céljáról, a motivációról, a differenciálásról, a választott módszerekről, az értékelésről, a tervezésről…
Érdekes témának, kutatási területnek találtuk a pedagógusok diákokkal kapcsolatos attitűdjeiket. Magunk is tapasztaltuk (akár diákként, akár a szakmai gyakorlat során gyógypedagógusként), hogy mennyire szubjektív tényezőktől függ a pedagógusok és diákok kapcsolata és ez mennyire befolyásolja akár az óra hangulatát, akár a diákban a tananyaghoz fűződő kapcsolatát.
A hipotézisben a kutatók megfogalmazták, hogy a pedagógusok valószínűleg elsősorban a kognitív képességek és a szociális készségek mentén írják le, milyen tanulókat szeretnek tanítani. Ezt nem bizonyította be a kutatás, ugyanis két preferált gyermekkép körvonalazódott ki a pedagógusoknál; az intellektuális, kreatív, önmegvalósító, aktív tanuló, illetve a jó szociális készségű, együttműködő, normákat betartó, morálra érzékeny diák.
A pedagógusokat irritáló tanulók jellemzésével, körülhatárolásával foglalkozott a következő kérdés („Milyen viselkedést nem fogad el a tanítási órán? Miért nem?”). Az elutasított tanulókat a kedvelt tanulók ellenpólusaiként írta, foglalta össze, csoportosította a kutatás. Eszerint elutasítottságban az első helyen az elemi viselkedési szabályokat felrúgó, őszintétlen, erkölcstelen, jellemtelen tanulók álltak. Második helyen az önállótlan, pesszimista, közönyös, figyelmetlen tanulók, harmadik helyen az alacsony szociális képességű tanulók végeztek. A kutatás adataiból kiindulva negyedik helyen végeztek a pedagógusokat irritáló tanulók közül az alacsony intelligenciájú, műveletlen tanulók.
Véleményünk szerint a kutatások eredményeinek ismerete hozzájárulhat ahhoz, később, gyakorló gyógypedagógusként tudatosítsuk magunkban az elutasítás jelenlétét, ez pedig hozzájárulhat a későbbi fellépő problémák eredményes kezeléséhez.

Felhasznált irodalom:
Golnhofer Erzsébet és Nahalka István (2001, szerk.): A pedagógusok pedagógiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése