Az oktatás fejlesztésének
szempontjából fontos kiinduló pontnak tekinthetjük a pedagógusok attitűdjeinek,
gondolkodásának megismerését. Erre irányulva az ELTE Neveléstudományi Tanszék
szervezésében 1998-ban és 1999-ben kutatócsoport vizsgálta a pedagógusok
neveléssel kapcsolatos nézeteit.
A kérdéseket
több, nagy csoportba sorolhatjuk, melyek közül párat szeretnénk felsorolni;
vizsgálta a kutatás a pedagógusok a neveléssel kapcsolatos nézeteit; a
pedagógusok nézetei a gyerekekről, a diákokról, az oktatás céljáról, a
motivációról, a differenciálásról, a választott módszerekről, az értékelésről,
a tervezésről…
Érdekes
témának, kutatási területnek találtuk a pedagógusok diákokkal kapcsolatos
attitűdjeiket. Magunk is tapasztaltuk (akár diákként, akár a szakmai gyakorlat
során gyógypedagógusként), hogy mennyire szubjektív tényezőktől függ a pedagógusok
és diákok kapcsolata és ez mennyire befolyásolja akár az óra hangulatát, akár a
diákban a tananyaghoz fűződő kapcsolatát.
A hipotézisben a kutatók
megfogalmazták, hogy a pedagógusok valószínűleg elsősorban a kognitív
képességek és a szociális készségek mentén írják le, milyen tanulókat szeretnek
tanítani. Ezt nem bizonyította be a kutatás, ugyanis két preferált gyermekkép
körvonalazódott ki a pedagógusoknál; az intellektuális, kreatív, önmegvalósító,
aktív tanuló, illetve a jó szociális készségű, együttműködő, normákat betartó,
morálra érzékeny diák.
A pedagógusokat irritáló tanulók
jellemzésével, körülhatárolásával foglalkozott a következő kérdés („Milyen
viselkedést nem fogad el a tanítási órán? Miért nem?”). Az elutasított
tanulókat a kedvelt tanulók ellenpólusaiként írta, foglalta össze,
csoportosította a kutatás. Eszerint elutasítottságban az első helyen az elemi
viselkedési szabályokat felrúgó, őszintétlen, erkölcstelen, jellemtelen tanulók
álltak. Második helyen az önállótlan, pesszimista, közönyös, figyelmetlen
tanulók, harmadik helyen az alacsony szociális képességű tanulók végeztek. A
kutatás adataiból kiindulva negyedik helyen végeztek a pedagógusokat irritáló
tanulók közül az alacsony intelligenciájú, műveletlen tanulók.
Véleményünk
szerint a kutatások eredményeinek ismerete hozzájárulhat ahhoz, később,
gyakorló gyógypedagógusként tudatosítsuk magunkban az elutasítás jelenlétét, ez
pedig hozzájárulhat a későbbi fellépő problémák eredményes kezeléséhez.
Felhasznált irodalom:
Golnhofer Erzsébet és Nahalka
István (2001, szerk.): A pedagógusok
pedagógiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése