A tegnapi óra során feladatként különböző, a pedagógiában
használatos fogalmaknak kellett a meghatározásait saját szavunkkal
megfogalmazni és rendszerbe helyezni azokat egymáshoz képest. Hamar kiderült, hogy
bár sűrűn használjuk ezeket a kifejezéseket (pl. oktatás, nevelés, kultúra,
szocializáció …), az apró részletekben nem feltétlenül egyezik az
elképzelésünk. Sok kérdést, gondolatot vetett fel bennünk ez a feladat. A
szakirodalomban megtalálhatók a „hivatalos” definíciók, azonban nagyon
hasznosnak éreztük, hogy közösen gondolkodhattunk róluk. A kijelölt
szakirodalmak átolvasása után a sok információból a következőket találtuk
kifejezetten érdekesnek a kurzus témájához kapcsolódóan:
Strauss szerint a tanítás
két fő összetevője a tudás és a szándékosság.
- Érdekes volt azt olvasnunk, hogy ilyen értelemben az állatok kicsinyeket nem tanítják.
- Másokra gyakorolt nem tudatos személyiségformáló, nevelő hatásunk nem tekinthető a tanítás elemének?!
A tanulás mint
didaktikai fogalom
- A különböző történelmi korok és irányzatok más-más irányból közelítették meg a témát.
- A tanulás nem korlátozható le az iskolai keretek közé, ezért más tudományok fogalomrendszerében is megjelenik (ezekből tanulságokat vonhat le a pedagógia is).
„Az élet mint
tanulás”
Amit a finn nemzeti kutatási
program erősségének tekintünk:
- élethosszig és az élet minden területére kiterjedő tanulás
- interdiszciplináris (minden tudományágnak teret enged)
- hangsúlyozza a kutatás eredményeinek tömeges kommunikálását a valódi társadalmi változás érdekében
- meglévő megváltozott helyzetet felismeri, arra átfogóan reflektál
Felhasznált irodalom:
Strauss, S. (2002): A tanítás mint természetes kogníció.
Magyar Pedagógia, 102. 4. sz. 417–431.
Az élet mint tanulás [Life as Learning]: A Finn Akadémia
országos kutatási programja: Program memorandum (2003). Magyar Pedagógia, 103.
4. sz. 535.
Nahalka István (2003): A tanulás. In: Falus Iván (szerk.):
Didaktika. Nemzeti Tankönyvkiadó,
Budapest. 103-136.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése