A neveléstudomány mint tudomány kialakulása, társtudományai és fejlődési tendenciái

A tantárgy teljesítési lehetőségei közül a reflektív blog írását választottuk. A blogírásban azt a lehetőséget látjuk, hogy a szakirodalmak tanulmányozásán keresztül az órán felmerülő kérdések továbbgondolására is lesz lehetőségünk.

Az első témát Csapó Benő és Mesterházi Zsuzsa tanulmányai alapján gondoltuk át.

Csapó Benő tanulmányában arról olvashattunk, hogy milyen kritériumoknak kell teljesülni ahhoz, hogy valamit tudománynak nevezhessünk, valamint a tudománnyá válás folyamata milyen lépésekből áll. A cikk rávilágít arra, hogy a mai köznyelvben sokszor háttértudás nélkül használjuk a „tudomány” kifejezést. A tudományos igényű szakmai élet szempontjából fontos a folyóiratok megléte, módszerek kidolgozása, kutatások lebonyolítása, azonban az élővé tételt a konferenciák és a személyes találkozásra való lehetőség biztosítja.

Egy tudományterületben dolgozó kutatók között a gördülékeny munka érdekében (is) szükség van arra, hogy legyen egy egységes értékrend, melyek az írott és íratlan szabályokat tartalmazzák.

A közös értékrenddel kapcsolatban sok kérdés merült fel bennünk:

·         Melyek azok a korábbi értékrendek, amelyeket ma már meghaladottnak tekintünk?

·         Mennyire kell egységesnek lennie egy tudománynak, illetve mely területeken fontos ez az egységes kép? Nem állhat ez a tudomány fejlődésének útjában?

·         Mennyire merev ez a szabályrendszer, és mikor, hogyan épülhetnek be az új irányvonalak? Fontosnak tartjuk, hogy ezek a szabályok legyenek annyira rugalmasak, hogy az egységes alapelvek mellett engedjenek teret az egyéni útkeresésre is. Itt kapcsolódik be a különböző irányzatok, iskolák jelenléte.

·         Mennyire konkrétak, írásban rögzítettek az etikai szabályok?

A tudományok rendszerét szemlélve fontos kitételnek érezzük, hogy egy-egy tudomány önálló eredményekkel, világnézettel, ismeretrendszerrel rendelkezzen. Azonban nem elhanyagolható tény, hogy az interdiszciplinaritás eszméjét követve a különböző tudományok merítenek egymás eredményeiből, átvesznek és felhasználnak egyes elemeket. Ez azonban nem jelenti az autonómiájuk csökkenését.

Ebből a gondolatból kiindulva Mesterházi Zsuzsa a gyógypedagógia és a neveléstudomány kapcsolatát emelte ki. A gyógypedagógia-tudományt nem tekinthetjük a neveléstudomány részének, bár igaz, hogy vannak közös elemei. A két tudományág hasonló társtudományokból merít, azonban azokból más-más elemeket, szempontokat emel ki.

A két tanulmány közötti legfőbb párhuzamot abban látjuk, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a tudományos igényességre való törekvésre és a fejlődés fontosságára.

A tudománnyá válás nem egy befejeződött folyamat, így időről-időre új, aktuális szakmai kihívások kerülnek előtérbe. Gyakorló gyógypedagógusként, pedagógusként alapvetően fontos, hogy a diploma megszerzése után ne csak szinten tartsuk megszerzett tudásunkat, hanem tovább is képezzük magunkat, szerezzünk ismereteket az aktuális szakmai kérdésekről, vitatémákról, új trendekről. Ennek eszközeként lehetőség szerint vegyünk részt konferenciákon, olvassunk szakfolyóiratokat. Ezáltal növelhetjük szakmai kompetenciánkat, szélesítve és színesítve eszköztárunkat.

Felhasznál irodalom:

Csapó Benő (2001): Neveléstudomány az ezredvég Magyarországán. Iskolakultúra, 2. sz. 40-44.

Mesterházi Zsuzsa (2001): A gyógypedagógia és a neveléstudomány viszonya. GYOSZE. Különszám 90-93.